Ez a cikk az Esperantologio /Esperanto Studies
című. folyóiratban megjelent cikk magyar nyelvű változata. Az eredeti cikk
címe: Lazar Markoviĉ Zamenhof kaj
RÁTKAI Árpád
Lazar Markovics Zamenhof és a Ludoviko-kultusz
Lazar Markovics Zamenhof (1859-1917), az oroszországi Bjelosztok városban (Grodnói kormányzóság) született orosz zsidó kezdeményezte a nemzetközi nyelvet Dr. Esperanto írói nevén 1887-ben, Varsóban. A 20. században hol az antiszemitáktól való félelem, hol judeofóbia, hol russzofóbia, hol más okok miatt nyelvészek és eszperantisták meghamisították a nevét, írói neveit, születési helyét, etnikai identitását, továbbá a nemzetközi nyelv kezdeményezését, a nyelvalkotást, a nyelv jellegét, társadalmi bázisát, funkcióját és történetét. Ezt a hamisítvány-komplexumot később sok eszperantista őszintén hitte és a nyelvvel együtt terjesztette. Az évszázados hamisítások következményeként sok kézikönyv és különböző más források is egymástól eltérő hamis adatokat tartalmaznak. Az utóbbi évtizedekben azonban mind nehezebb volt elfogadtatni a hagyományos zagyvaságokat, és sorra dőltek meg a hamis Zamenhof-kultusz összetevői. Az így kialakult helyzet megértéséhez mindenekelőtt tekintsük át a tényeket.
1. Név
Egy személy hiteles nevét mint alapvető azonosítóját okmányokban rögzítik. Az illető hivatalos neve az alapvető azonosítója, az alapvető referencia azokban az esetekben, amikor az illető egy vagy több írói nevet, szerzői nevet, álnevet, becenevet, névrövidítést, gúnynevet, ragadványnevet, más nyelvekre fordított névalakokat és névváltozatokat is használ. Könyvtári katalógusokban és általában az informatikában különösen fontos a hiteles referencia-név.
Egy személynek egyidejűleg (szinkron) csak egy hiteles, hivatalos neve van, egymást követően azonban lehet kettő, de akár több is. A névváltozás akkor hiteles, ha azt okmányban rögzítik, tekintet nélkül arra, hogy azt az illetékes hatóság rendelte el, vagy kezdeményezte, vagy csak elismeri, hitelesíti. A névváltozás kétséget kizáróan igazolható más célból kiállított okmányokkal is, hiszen azokban a kiállító hatóság és a személy egyaránt csak az illető hivatalosan elismert nevét használhatja. Egy névváltozást követően csakis az új név a hiteles, a régi név használata hamisítás.
Az orosz nevek három elemből
állnak: személynév + apai név + családnév. Zamenhof nevét számos okmány
tanúsítja. Ezek másolatai, fotokópiái, fordítása stb. több alkalommal is
megjelentek. A születési anyakönyvben[1] rögzítették
az újszülött jiddis személynevét cirill betűkkel: Лейзеръ
(Lejzer). Később azonban más dokumentumokban már nem ez, hanem ennek a névnek orosz
nyelvű változata, a Лазарь (Lazar) szerepel.
Az apa neve igen, de az személynévből képzett második név nem szerepel a születési okmányban. Egy másik okmányban az apai nevet az apa jiddis nyelvű névváltozatából képezték: Мотелев (Motelev), majd egy további okmányban az apa nevéből képzett apai név oroszul és zárójelben jiddisül lett feltüntetve: сын Маркa (Мотеля), vagyis „Márk (Motel) fia”. Pontosan, az előírásoknak megfelelő formában van feltüntetve az apai név, azaz a Маркович (Markovics) az összes többi okmányban.
Minden okmányban természetesen a hivatalos, azaz orosz nyelven, tehát cirill betűkkel írták a három elemből álló nevet, amely Лазаръ Маркович Заменгофъ, azaz Lazar Markovics Zamenhof:
1. Egészségi bizonyítványa, 1869.[2]
2. Kérelme a Moszkvai Egyetemhez, 1879.[3]
3. Igazolás arról, hogy ő Mark Fabianovics Zamenhof fia, 1879.[4]
4. Kiegészítés a Moszkvai Egyetemhez írt 1879-es kérelméhez, 1880.[5]
5. Igazolás a Moszkvai Egyetem kötelékéből való elbocsátásáról, 1881.[6]
10. Lányának, Sofia Lazarovna Zamenhofnak születési anyakönyvi kivonata, 1889.[11]
Bár a születési anyakönyvben még Zamenhof személynevének jiddis nyelvű változata szerepelt és a hatóságok nem állítottak ki külön okmányt a személynév orosz változatára történő cseréléséről, a továbbiakban mindig, következetesen az orosz Lazar nevet használták. Következésképpen a Lejzer név használata csak abban az esetben indokolt, ha kifejezetten a csecsemőről vagy kisgyermekről van szó, de ebben az esetben is egyértelműen fel kell tüntetnünk azt, hogy ez Lazar Markovics Zamenhofnak csak születésekor, viszont később soha nem használt jiddis személynévváltozata.
A Lejzerről Lazarra történő változás okmányokkal igazolható hivatalos tudomásul vételén kívül egyéb névváltozásra soha nem került sor. Teljes neve miden kétséget kizáróan életének végéig Lazar Markovics Zamenof volt. A nevét tartalmazó okmányok közül egyet először 1923, négy másikat 1929-ben közöltek. A még később közölt okmányok új információt nem tartalmaztak. Az okmányok hitelességét még senki nem vonta kétségbe.
A névhasználatban a hivatalos szó azt jelenti, hogy az orosz állam előírásai szerinti, tehát semmiképpen nem vallási, egyházi előírások szerint hivatalos. E különbségtétel hiánya gyakran zavart okoz és téves következtetésekhez vezet, mint például néhány Zamenhof-életrajzban (különösen Maimon 1978).
2. Rövidített név
Az orosz nyelvben a családnév előtt gyakran csak a személynevet használják, az apai nevet pedig elhagyják néha még hivatalos használatban is. Más esetekben az első és második névelemet rövidítve használják, csak kezdőbetűikkel jelölik. Leggyakrabban pedig a családnév előtt csak a személynév kezdőbetűjét tüntetik fel. Zamenhof aláírásai is leggyakrabban Л. Заменгофъ vagy L. Zamenhof.
Csak szükség esetén használta a Л. М. Заменгофъ vagy L. M. Zamenhof hosszabb rövidített névalakokat. Például Szentpéterváron a Niva című, orosz nyelvű képes hetilapban 1889-ben 13 alkalommal jelentek meg hirdetései, amelyekben a varsói Дръ. Л. М. Заменгофъ. azaz Dr. L. M. Zamenhof ajánlotta az eszperantót ismertető könyveit.[12] Könyvcsomagot kapott az, aki 3 rubel 20 kopejkát küldött a címére. A posta pénzküldeményt csak a címzett pontos megjelölésével vett fel, a postás pedig csak abban az esetben kézbesíthette a pénzt, ha meggyőződött az illető személyi okmánnyal is ellen őrizhető személyazonosságáról. A címzésben szereplő névnek természetesen azonosnak kellett lennie a személyi okmányban szereplő névvel.
LMZ már korábban, 1888-ban is hirdetett ugyanebben a lapban két alkalommal úgy, hogy a pénzküldeményt L. Zamenhof névre kérte. Könnyen lehetséges, hogy a további hirdetésekben azért kellett változtatnia a néven, mert az apai névre való utalás hiánya miatt nehézségei támadtak a pénz kézbesítésekor. Közönséges postai küldemények címzéséhez persze tökéletesen megfelelt a L. Zamenhof forma is, amelyet levelezőlapjain, borítékjain, bélyegzőjén stb. használt.
Gyakran használta az L. Z. rövidítést is, különösen rövid levelein, levelezőlapjain.
Nevének állandóságára utal lányának, Sofia Lazarovna Zamenhofnak a neve is. Az ő fentebb említett, 1899-ből származó születési okmányán kívül ugyanez az apai név szerepel 1915-ben kelt orvosi diplomájában is.[13]
A rövidített névben a M. jelentése mindig Markovics, a L. jelentése pedig mindig Lazar. LMZ rövid ideig, 1887-1889-ben a Dr. Esperanto író/szerzői nevet alkalmazta, de 1889-től kezdve művei 16 éven át L. Zamenhof vagy Dr. L. Zamenhof néven jelentek meg, azaz szerzői aktivitásának leghosszabb időszakában a igazi nevén publikált. Időnként még alkalmazott néhány írói nevet, amelyek együttesen sem lettek olyan széles körben ismertek, mint a Dr. Esperanto. LMZ később alkalmazta a Hachette kiadó által bevezetett néhány írói nevet is, de időnként vissza-visszatért saját nevének használatához, különösen ha pénzről volt szó.[14]
3. Írói nevek
LMZ sok más íróhoz hasonlóan több író nevet is használt. Kezdetben elsősorban álneveket, később inkább a családnév elé kerültek különböző személynevek. Az írói nevek mellett azonban mindig írt L. Zamenhof néven is. A Zamenhof utáni hamisítványokat nem elismerve megállapítható, hogy leggyakoribb szerzői neve saját neve, azaz L. Zamenhof volt.
2.1. Írói nevek A – Álnevek[15]
2.2. Írói nevek B
A Zamenhof családnév különféle előnevekkel
Első megjegyzés. Zamenhofnak a fentieken kívül más névváltozatai is előfordultak. Ezek léteztek ugyan, de sem hivatalos, sem írói nevek nem voltak. Ilyen például a Lazar héber megfelelője, az Eliezer, amely alkalmas vallási célú használatra. Ennek csak akkor lett volna némi jelentősége, ha ő maga vallásos lett volna. A Lazaro Zamenhof eszperantósított alak jelent meg az Adresaro de la esperantistoj című, L. Zamenhof által kiadott füzetben. Ilyen volt még a személyes használatra alkalmas Ludoviko Lazaro, amely azonban írói névként csak egy posztzamenhofi hamisítvány.
Második megjegyzés. Gasston Waringhien a Leteroj de L.-L. Zamenhof előszavában gondosan figyelmeztette olvasóit, hogy a különbség van Zamenhof bélyegzéssel ellátott és nyomtatott levélpapírjai között: Dr. L. illetve D-ro L. Ugyanakkor zavarba is ejtette őket a következő tájékoztatással: „[A levelek] végén mindig elhagytam az udvarias formaságot: Az Ön L. L. Zamenhofja, amellyel minden levél végződik.” (Waringhien 1948:XII). Waringhien joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy az írói név/álnévben egy betű eltérés is azt jelenti, hogy az már egy másik írói név/álnév. Viszont ha soha nem volt kötőjeles változat, akkor miért az szerepel a könyv címében? És akár így, akár úgy volt, miért különböznek ezektől a bélyegzőkön és levélpapírokon használt változatok? Hogyan lehetséges az, hogy az általa publikált levelek befejezése (szerinte) más, mint a korábban mások által publikált levelek befejezése?
Harmadik megjegyzés.
Egy alkalommal, 1889-ben egy eszperantó nyelven írt levelezőlapon LMZ azt írta,
hogy „A teljes nevem Ludvigo Lazaro (Людовик
Маркович З-фъ)”.[21]
Az eszperantó és az orosz név ugyan nem esik egybe, ebből mégis következtetni
lehet arra, hogy milyen néven szeretett volna ismerté válni az orosz
eszperantisták között. Ezt követően azonban ez az eszperantósított névalakot
többé sem névként, sem író névként nem használta. Más írói neveket kezdett
használni. Ez a levelezőlap tehát alkalmas lehet akkori lelki állapotának és különösen
apjához való akkori viszonyának elemzésére, de nem alkalmas nevének megállapítására
okmányok helyett.
3. Születési hely
Zamenhof életében Oroszország 81 kormányzóságra oszlott. A cári közigazgatás a bevándorló zsidók számára az ország nyugati részén még 1791-ben kijelölt egy zsidó letelepedési övezetet.[22] A zsidók csak ebben az övezetben lakhattak és itt voltak az antiszemita pogromok is. Helyzetüket súlyosbította hogy nem választhattak szabadon foglalkozást és tanulási lehetőségeiket is korlátozták.
Ez a zsidó övezet LMZ életében 22 kormányzóságot ölelt fel. Ő a grodnói kormányzóság Bjelosztok nevű városában született, melynek nevét természetesen cirill betűkkel írták: Белосток. Ennek a városnévnek az eszperantó alakja előszőr 1896-ban jelent meg a Lingvo Internacia című folyóirat által közölt Zamenhof-levélben: „Mi naskiĝis en Bjelostoko, gubernio de Grodno.”[23]
Bjelostok fekvése a hivatalos közigazgatási egységen kívül meghatározaható úgy is, hogy ahhoz a földrajzi-történeti régióhoz tartozik, melynek neve Nagy-Litvánia[24], amelyet az ott élő lengyelek, litvánok és zsidók egyaránt hazájuknak tekintették. Az Orosz Birodalomban a nagy távolságok és a szociogeográfiai különbözőségek miatt különös jelentősége volt a regionalizmusnak, a közös régióból való származásnak.
Az oroszországi Bjelosztok 1918-ban
(de a rigai békeszerződés által elismerten csak 1921-ben) lett az immár
független Lengyelország része. Vajon Bjelosztok (Белосток)
a hosszú 19. században (azaz az első világháborúig terjedő korszakban) és a nagy
háború utáni Białystok ugyanazok a városok voltak? Geodéziailag igen, hiszen
földrajzi koordinátáik azonosak, viszont minden nagyon gyorsan megváltozott,
különbözött: a hatalom, a politika, a hatóságok, a közigazgatás, a jogrend, a
pénz, a gazdaság, a vasúti nyomtáv, a hivatalos nyelv, az írás (ábécé), a
kultúra, a hivatalos vallás, a lakosság etnikai megoszlása, a város aspektusa
stb. A két hivatalosan regisztrált városnév, Белосток
és Białystok, nem csak kiejtésben és írásban különböztek, hanem időrendben
egymást követően léteztek, csakúgy mint maguk a városok. Mindkét városnév
szorosan kötődik a megfelelő történelmi időszakokhoz és más a tartalma.[25]
4. Etnikai identitás
LMZ zsidó családba született. A zsidó letelepedési övezet különböző etnikumai keverten, jórészt diaszpórában éltek. Bjelosztokban a lakosság többsége jiddis anyanyelvű zsidó volt. A jiddist akkoriban még nem tekintették önálló nyelvnek, hanem csak egy német tájszólásnak. Maga Zamenhof is többször zsidónémet dialektusnak nevezte anyanyelvét. A többség, csakúgy mint Zamenhof anyja, csak ezt a nyelvet beszélte. Sokan persze valamelyest értették környezetük orosz, lengyel és litván beszédét, és persze a németet is. LMZ tehát az Oroszországban élő, jiddis nyelvet beszélő etnikumhoz tartozott. A Zamenhof-fiúknak a jiddis volt az első nyelve és jiddis nyelvű elemi iskolába jártak. LMZ később jiddisül is írt, többek között egy jiddis nyelvtant is.
Zamenhofnak azonban volt egy másik anyanyelve is, mert apjuk a teljes nyelvi asszimiláció híve volt, jelenlétében csak oroszul volt szabad beszélni, ez volt a családi nyelv, amelyet tovább erősített az orosz nyelvű gimnázium és egyetem. Az orosz kultúra hatása elsősorban az orosz nyelv szeretetében nyilvánult meg. Orosz nyelvű verseket kezdett írni és orosz író akart lenni. Csakhogy egyetemi évei alatt rá kellett döbbennie arra, hogy a cári Oroszországban ő soha nem lehet „igazi” orosz, mindig „csak egy zsidó” marad. Orosz identitása mégis olyan erős maradt, hogy fiának, Adamnak a családjában is az orosz volt a családi nyelv, és az is maradt még a háború utáni, független Lengyelországban is.
Zamenhof etnikai identitása tehát nem határozható meg a zsidó szóval, hiszen a német, spanyol, magyar, etióp stb. zsidóság mind sajátos vonásokkal rendelkező külön etnikummá formálódott. Orosz nyelvű, orosz kultúrájú zsidó volt, röviden: orosz zsidó.[26]
5. Alkotó és
kezdeményező
A spanyol humanista Vives elmélete az egyetemes nyelvről szólt, míg cseh
humanista Comenius azaz Jan Amos Komenský 1668-ban ezzel szemben fogalmazta meg
elméletét a nemzetközi nyelvről. A békéről és az európai népek
együttműködéséről szóló grandiózus terv kitért arra is, hogy a népeknek meg
kell őrizniük saját nyelvüket, és az iskolai oktatásnak is anyanyelven kell
történnie. Az etnikai nyelvek mellett lesz szükség a nemzetközi nyelvre, amely
tudatos emberi alkotás lesz. Bár a nemzetközi nyelvvel kapcsolatos elvárásokat
is jól megfogalmazta, a következő két feladattal már nem tudott megbirkózni. 1.
Nem tudta kidolgozni a saját maga által megfogalmazott követelményeknek
megfelelő nyelvtervezetet. 2. Nem talált alkalmas szót erre a nyelvre, ezért ő
is az egyetemes nyelv kifejezést használta.
Ez utóbbi látszólag jelentéktelen terminológiai probléma volt és maradt
több mint két évszázadon át. Pedig jórészt ez az oka annak, hogy Comeniust a
kézikönyvek jórészt még ma is az egyetemes nyelv eszméje egyik követőjének
tartják, holott éppen ő volt az első, aki azt elutasította.
LMZ ugyan nem ismerte olyan jól az Európában kibontakozó történelmi folyamatokat
mint Comenius, céljaik annyiban egybeestek, hogy a különböző nyelvű népek
közötti béke és testvériség felé haladás útján mindketten kiemelkedő
fontosságot tulajdonítottak a nemzetközi nyelvnek. A cél érdekében Zamenhof
1. sikeresen megalkotta és
közzétette a nemzetközi nyelv tervezetét, amely annak ellenére hogy valószínűleg nem ismerte Comenius 1668-ban
megjelent művét, pontosan megfelelt az abban megfogalmazott követelményeknek;
2. megalkotta a nemzetközi nyelv[27] kifejezést, noha mindaddig kezdetben ő is régi, a célnak nem megfelelő, alkalmatlan terminológiát használta, sőt nyelvtervezetének első, nem publikált változatának a Lingwe Universala nevet adta.
Egymást követően, orosz, lengyel,
francia és német nyelven jelent meg a tervezet 1887-ben. A szerző kezdettől
fogva a Dr. Esperanto /szerzői/írói
név mögé rejtőzött.
A
századforduló körüli években Franciaország politikai életének középpontjában az
úgynevezett Dreyfus-ügy állt. Még nem csillapodott a dreyfusisták és antidreyfusisták
közötti küzdelem, amikor francia eszperantisták szervezni kezdték az
eszperantisták első kongresszusát. Ők úgy kívánták védeni az eszperantó
mozgalmat a várható antiszemita támadásokkal szemben, hogy egy hamis, de
támadhatatlan identitással mutatják be Zamenhofot a közvéleménynek, a sajtónak.
Különböző más okok miatt új identitást erőteljesen támogatták őket lengyel
eszperantisták, valamint az Hachette kiadó, amely ettől kezdve ennek az „új”
Zamenhofnak a műveit adta ki és reklámozta a szerzőt.
Az
antiszemita támadásokkal szembeni preventív védelem sikeres volt. Büszkén
tájékoztatta Zamenhofot a franciaországi mozgalom egyik úttörője, Émile Javal, hogy 1905-ben az első
eszperantó kongresszus alkalmából megjelent 700 újságcikk közül mindössze egy
tett említést Zamenhof zsidó származásáról. Az igazság elrejtése azonban csak
úgy volt lehetséges, hogy helyette mindig valami mást állítottak, hamisítottak,
hazudtak. „Csodálatra méltó fegyelemre
volt szükségünk annak érdekében, hogy a közönség előtt rejtve maradjon az ön
származása. Ebben a törekvésben teljes volt az összhang az eszperantó barátai
között és nekünk továbbra is lepleznünk kell ezt a dolgot nagy küzdelmünk
sikeres befejezéséig.”[28]
LMZ
származásának elhallgatása az adott történelmi, politikai viszonyok között kétségtelenül
célszerű, igazolható taktika volt, hiszen a mű értékét ez egyáltalán nem
befolyásolta. A hamis adatok terjesztése viszont semmivel nem igazolható. Bár a
hamisítók ezzel nem számoltak, tény, hogy a nem csak ebből, hanem sok más hamis
adatból is építkező Zamenhof-kultusz gyorsan, de már céltalanul és önálló
életre kelve terjedt tovább.
Javalnak és társainak a hamisításai sokáig szinte tökéletesnek tűntek és eredményesek voltak. A teljes félretájékoztatás kiinduló eleme LMZ származásának leplezése volt. Ehhez kapcsolódott szülővárosa, az orosz Bjelosztok nevének lengyelesítése, földrajzi elhelyezkedésének meghamisítása és a város zömmel zsidó lakosságának mintegy virtuális lengyelesítése. Külön története van az orosz Markovics apai név elhagyásának, kiküszöbölésének, elfelejtetésének, bár ez sem járt teljes sikerrel. Még kevésbé sikerült a másik név-elem, a Lazar „kiküszöbölése”. A hamisítás-sorozat azonban újult erővel folytatódott Zamehof halála után.
A századelő „hazafias” beszédmódjában előnytelennek találták a „nemzetközi” szót is, Oroszországban, Németországban és Franciaországban egyaránt. Az egymással szemben álló államokban a „nemzeti” volt a pozitív fogalom, míg a „nemzetközi” zsidót, szocialistát vagy mindkettőt jelentette. A nemzetközi nyelv megjelenése után annak szinonímájaként csakhamar megjelent az eszperantó szó is. Az egyre feszültebbé váló politikai légkörben mind több eszperantista kizárólag az eszperantó szót használta. Még ez sem lenne említésre méltó, csakhogy végül 1887-ig visszamenőleg is ezt tették. A nemzetközi szót végül már a nyelv definíciójában is igyekeztek elkerülni.
A kezdeményezőket követően apologeták tucatjai erősítették a hamis Zamenhof-kultuszt a következő évtizedekben. Végül a közönség már csak zagyvaságokat olvashatott erről a témáról, többnyire valahogy így: A Bjalistok nevű lengyel városban született lengyel Ludwik Zamenhof Doktoro Esperanto álnéven megalkotta az eszperantó mesterséges nyelvet. Ennek a mondatnak minden állítása hamis.
A hamis adatok átkerültek a lexikonok és kézikönyvek többségébe, a sajtóba és a közvéleménybe. Sok hamis adat dogmává lett. Mindig voltak szerzők, akik észrevették, hogy a Zamenhoffal kapcsolatos adatok hamisak és az igaz adatokat publikálták, az ő hangjuk azonban csak az utóbbi időben erősödött fel. A huszadik században a félretájékoztatás volt a „fő áram”. A szorgalmas hamisítók munkájának eredményeként többnyire a hamis adatok terjedtek el a kézikönyvekben eszperantóul és a nemzeti nyelveken egyaránt.
Mint ahogy azok, akik a háborúk, különösen a világháborúk kimenetelébe
sem tudnak belenyugodni, és szeretnék „újra játszani” azokat, a LMZ név
adásával is így van. Maimon és mások etimológiai alapon tennék ezt, és
fejtegetéseiben tények és feltételezések váltakoznak. Felesleges azonban ezeket
mérlegelni, hiszen a probléma nem etimológiai, hanem pszichológiai. Bár
1859-ben Mark Fabianovics Zamenhof eldöntötte, hogy mi legyen gyermekének neve,
egyre többen vannak olyanok, akik ebbe nem nyugszanak bele, és mindmáig újabb
és újabb neveket adnak neki. Sem nyelvészeknek, sem eszperantistának, sem
másnak nem feladata a névválasztás, de még csak a név kitalálása sem. Zamenhof
neve olyan tény, amelyet sokan nem megállapítani, hanem elfeledtetni,
megváltoztatni szerettek volna, és ennek érdekében közölték a hamis tényeket.
Csak azoknak van problémája,
akik nem veszik tudomásul, hogy az okiratokban rögzített nevén, a
referencianéven kívül bárki alkothat magának írói nevet, szerzői nevet,
művésznevet, álnevet és még sokféle egyéb nevet is anélkül, hogy ez
névváltozást jelentene. Lehetséges az,
hogy valakit szinte kizárólag más néven ismernek, mint például Oludayo
Lapite, akit Magyarországon csak úgy ismernek, hogy ő Fekete Páko, ettől még
nem változik meg a neve.
LMZ 1889 után leggyakrabban L.
Zamenhof néven, azaz saját neve alatt írt, a szaporodó eszperantó nyelvű
kiadványokban pedig leggyakrabban d-ro
Zamenhofként emlegették. Zamenhof mint szerző természetesen emellett
bármilyen írói nevet használhatott és sokat használt is, ettől azonban
természetesen nem változott meg a valódi neve. Az Hachette kiadó 1905-ben feltehetően
az ő egyetértésével bevezette a L. L.
Zamenhof írói nevet. Később Zamenhof
is „bevezette” ezt és 1909-ben új bélyegzőket rendelt L. L. Zamenhof szöveggel. Ettől kezdve régi és új bélyegzőit
egyaránt használta anélkül, hogy neve váltakozott volna.
Zamenhof természetesen soha nem fejtette ki azt, hogy a „L. L.” mit jelent, hiszen ezek a betűk nem
is jelentenek semmit, nem rövidítések, hanem egyik írói nevének részei, elemei.
Mivel nem rövidítések, nincs „feloldásuk” sem. A Dr. Esperanto, a L. L.
Zamenhof, az Anna R., a Ljudvik Ljudvigovics Zamenhof, a Lazaro
Ludoviko Zamenhof, a Ludoviko Lazaro Zamenhof, a Lejzer Ludwig Zamenhof és a
többi mind egymástól független írói nevek, amelyek azonosítására kizárólag a
LMZ, tehát a valódi, igazi neve, az úgy nevezett referencianév való, amely
semmi mással nem helyettesíthető. Ahogyan például Gibson Lavery és P. Howard
sem magyarázható egymással, csakis a Rejtő Jenő referencianévvel, és a P. itt
sem rövidítés, hanem az egyik írói név része.
Bármely írói névnek
referencianévként való feltüntetése hamisítás. Közel harminc féleképpen hamisították Zamenhof nevét és sok vita folyt
arról, hogy két hamis név közül melyik az igazi. Például amióta 1913-ban egy mozgalomtörténet-író
a Ludovikot tette előre és a Lazar lett a második név (Zakrzewski 1913:3),
azóta létezik két hamisítói iskola: a „ludovikisták” és a „lazaristák”,
amelyeknek vitája értelmetlen. Mindemellett le kell szögeznünk, hogy a Lazaro Ludoviko Zamenhof írói névként
létezett, még ha nem is ez volt a leggyakoribb. A leggyakrabban használt Ludoviko Lazaro Zamenhof írói névként pedig
nem is létezett.
Voltak, akik nem elégedtek meg a Markovics
elhallgatásával, eltüntetésével, de a Lazar
nevet is igyekeztek elfeledtetni. Például ezt a célt szolgálta az az alaptalan
állítás, hogy Zamenhof „1885-ös doktorálását követően a Lazar név többé nem jelenik meg. Helyette mindig Ludoviko áll.” (Maimon 1978: 50).
LMZ neve persze akkor sem változott volna meg, ha ez igaz lett volna.
Bármely szerzői név megváltoztatása
éppen úgy hamisítás, mint bármelyiknek valódi névként való feltüntetése. Például a Lazaro Ludoviko Zamenhof a ritkábban alkalmazott írói nevei között
volt, halálát követően azonban a más neveken írt műveit is ezen néven adták ki,
és azóta sokan ezt vélik a leggyakoribb írói névnek.
A Ludovikot és annak néhány
változatát Zamenhof is használta, de nem írói névként. Például 1911-ben
fürdővengdégként a Ludwig Zamenhof néven
jelentkezett be a bajorországi Bad Kissingenben.[29]
Többen idézték már Zamenhofnak egy 1889-ben írt leveléből azt a mondatot,
hogy „Az én teljes nevem Ludvigo Lazaro (Людовик
Маркович З-фъ)”.[30]
Ezzel kapcsolatban több dolog is említést érdemel. Zamenhofnak sem egy levele,
sem egy vendégkönyvi bejegyzése nem hitelesebb forrás az okiratoknál. Továbbá:
Zamenhof ezen a levelezőlapon kívül soha sehol nem nevezte magát Ludvigo Lazaronak, és nem is írt semmit
ilyen írói néven. Halálát követően azonban sokszor tüntették fel ezt a nevet
hol valódi neveként, hogy írói neveként. Az idézett, nem teljesen egyértelmű
mondat bizonyára értékes adalék a Zamenhof és apja közötti bonyolult viszony
lélektani elemzésére. Talán még ahhoz is, hogy LMZ a levél írásakor éppen
milyen mozgalmi néven szeretett volna ismertté válni az első orosz
eszperantisták előtt. Másra azonban aligha alkalmas. Így természetesen arra
sem, hogy az összes többi adat, különösen az okiratokba foglalt adatok helyett ezt vegyük figyelembe.
Nyelvészek, szerkesztők és eszperantisták tevékenységének következményeként hamis adatok tömege került be a különböző kézikönyvekbe, lexikonokba. A vizsgált 97 lexikon[31] közül csupán hatban található LMZ teljes neve, amely referencianév lehet. A Lazar Markovics Zamenhof név először az Ukrainska Radjanska Enciklopedija (uk1, uk2) ukrán lexikonokban jelent meg, a hatvanas években, majd ezután magyar lexikonokban is (hu11, hu12, hu17, hu19). Tizenöt más lexikonban csak egy-két név-elemből álló névváltozatok jelentek meg. Egyben Lazar Zamenhof (sr1), háromban Lazarus Zamenhof (en5, en9, es1), hétben egyszerűen csak Zamenhof (fr7, hu1, hu3, hu6, hu7, it2, ru2), háromban Dr. Zamenhof (fr1, fr3, fr5) és egyben Eleazar Samenhof (hu14). Ezek a változatok vagy nevének rövidítései, vagy hibás nevek. Bár nem hamisítások, egyik sem alkalmas referencia-névnek.
Bár 76 lexikonban csak hamis adatok, 21 lexikonban többé-kevésbé pontos adatok találhatók Zamenhof nevéről. Közülük hat egészen pontos, és ez a hat az utóbbi évtizedekben jelent meg. A javuló tendencia meglehetősen lassú.
Nem csak LMZ nevéről vannak hamis adatok a lexikonokban, hanem írói neveiről is. Leggyakrabban valamely írói nevét tüntetik fel valódi nevének, ezért írói neveiről szó sem esik. Csupán kilenc lexikonban található az az adat, hogy Zamenhof 1887-ben a nyelvtervezetet Dr. Esperanto írói néven jelentette meg (de1, de7, de9, de10, de11, en8, en17, hu15, hu19, sr1), közülük három a német Meyers kiadónál jelent meg. A legtöbb lexikonban erről nem esik szó, néhányban pedig a következő hamis vagy téves adatok vannak: Doctor Esperanto, doktoro esperanto, Doktoro Esperanto, Dottor Esperanto, D-ro Esperanto, dr. Esperanto, Esperanto, L. L. Zamenhof, Lazaro Ludoviko Zamenhof, Ljudvik Zamenhof és Ludovico Zamenhof. Ezek közül Zamenhof néhányat soha nem használt, tehát ilyen írói nevei nem voltak, néhányat pedig alkalmazott ugyan, de nem 1887-ben, hanem később..
8. Hamis adatok tömege előnév-fordítások ürügyén
A Lazar Markovics Zamenhof referencianév ismeretének hiánya vagy egyik hamis nevének ismerete miatt neve helyett a legkülönbözőbb hamis nevek özöne jelent/jelenik meg papíron, újabban pedig elektronikusan is. Oldalakon át lehetne sorolni ezeket a hamis, egymásnak is ellentmondó információkat, elég azonban, ha például az UEA hivatalos lapjának legfrissebb, 2009 márciusi számába belelapozunk. Zamenhofnak itt is annyi hamis neve bukkan fel, ahány szerző éppen írt róla ebben a számban: L.L. (p.52.) Doktoro Esperanto (p.54.), Lejzer Ludwik (p. 55.) és Ludoviko Lejzer (Lazaro) (p.57.)
Számos lexikonszerkesztő gyanakodni kezdett a nyelvészek és eszperantisták kompetenciájában és ezt a zűrzavart látva szövegeiből elhagyott minden előnevet és „asszimilált névalakot”, tehát csupán a Zamenhof családnév maradt meg. Akárcsak egyes középkori mesterek, akikről a családnevükön kívül szinte semmit nem tudunk. Ezek a szócikkek így mindenesetre jobbak azoknál, amelyek hamis adatokat tartalmaznak.
1905-ben egy zsidó lexikonban jelent meg az, hogy „apjának neve Mark”. Ezt az adatot azonban senki nem vette át, ehelyett egyre újabb és újabb hamis név-elemekkel lepték és lepik meg a közönséget. Mintha LMZ a halála után egyre gyakrabban változtatná a nevét.
Akik úgy gondolták, hogy a Louis Zamenhof személynevének francia névalakja, meg fognak lepődni, amikor ezt a névalakot francia lexikonban hiába keresik, mert csak egy angolban jelent meg (en12). Francia lexikonban csak egy kettős név egyik elemeként jelent meg, kötőjellel: Louis-Lazare (fr2). Egy Larousse-ban jelent meg így 1932-ben. Utána egy másik francia lexikonban már kötőjel nélkül jelent meg: Louis Lazare (fr4). A francia lexikonokban ez a Louis Lazare elterjedt ugyan, de egy idő múlva mintegy „kiment a divatból”. A Larousse kiadó szerint Zamenhof 1974-ben már Ludwig volt, sőt mintha életre kelt volna és egyidejűleg két új nevet is felvett: Ludwig Lazarus és Lejzer Ludwig (fr6). Larousse „megengedte” minkét név-összetételt, de nem tisztázta a különbség és a fordított sorrend okát. A változtatás nyomán ez a lexikon egy hamis adat helyett két másik hamis adatot kezdett terjeszteni. Larousse számára azonban 1988-ban már nem csak a Louis, hanem a Ludwig is divatjamúltnak bizonyult és azóta mindkettőt feledtetni igyekszik. Zamenhof aktuális előneve azóta „franciául” Ludwik (fr8).
Nézzük az olasz névalakot. A Louis Itáliában is népszerűbb lett, mint Franciaországban, legalábbis a Lázaro Louis (it1) névalakban. Egy idő múlva azonban az olaszok is „frissítettek” és Zamenhofot „átkeresztelték” Lejzer Ludovikra (it3). Közben a portugálban megjelent a Ludwig névalak (po1).
A német Brockhaus egyes kiadásaiban Zamenhof Ludwig (de2, de5), míg más kiadásaiban Lazarus Ludwig (de3, de4, de6). Közben a Meyers lexikonjaiban 1906 és 1980 között az olvasó csak L. Zamenhofot talált (de1, de7). 1981-ben azután a Meyers a Ludwik mellett döntött (de8). Ezt a Ludwikot vette át az 1993-ban megjelent svájci Das neue Osteŭropa lexikon is (de9). Csakhogy éppen akkor a Meyers „frissítette” Zamenhofot, aki azóta náluk Ludwik Lazarus (de10). Más német kiadók azonban nem követték a Meyerst, sőt mostanában ismét megjelent a Ludwig és a Ludwig L. (de11).
Az angol nyelvet ismerők körében mindig fontos adatbázis volt az Encyclopaedia Britannica, amely először 1910-ben (en1) tett említést tett egy bizonyos L. Zamenhofról. De ki rejtőzött a L. rövidítés mögött? A rejtély megkettőződött 1926-ban, amikor az Encyclopaedia Britannica már L. L. Zamenhofról írt. Csak a második világháború után és csak az ausztrálok számára lett nyilvánvaló, hogy a L. jelentése Lazarus (en5). A The Aŭstralian Encyclopaedia után a népszerű Pinguin kiadó is elfogadta ezt a megoldást (en9). De ki az L. L.? 1958-ban ez a rejtély is megoldódott, legalábbis az Everyman’s Encyclopaedia szerint Ludwig Lazarusról van szó (en7). Csakhogy ebben nem alakult ki egyetértés. Zamenhof a The Encyclopedia Americana szerint Lazarus Ludwig (en8) – de csak Amerikában. Ugyanennek a lexikonnak a nemzetközi kiadása szerint ő Ludovic L. (en15) lett, bár kissé később, az Academic American Encylopedia szerint Ludwik Lazar (en17). Ennél rosszabbul jártak az olyan lexikonoknak az olvasói, akik egy ugyanazon lexikonnak az „Esperanto” szócikkében a Louis, de a „Zamenhof” szócikkében a Ludwig Lazarus nevet találták (en12, en13). 1991-ben a The New Encyclopaedia Britanncia gazdagította tovább az angol nyelvet egy újabb angol névalakkal Ludwik Lejzer (en19). Ez a név a nyolcvanas-kilencvenes elterjedt ugyan, de nem az angolban, hanem olasz, spanyol és francia nyelvű lexikonokban. A hamis adatoknak ez a sorozata természetesen angol nyelven is lezáratlan, hiszen a kiadók sem merítették ki a hamis nevek matematikailag lehetséges kombinációit és variációit.
A Ludoviko magyar alakja Lajos lenne, érdekes módon azonban ez csak egyetlen magyar lexikonban (hu5), míg másutt a Ludwig Lazarus (hu2), Lazar Ludwig (hu4), Ludwik (hu21), L. Ludowik (hu9, hu13), L.L. (hu8), L. (hu10) és az Eleazar (hu14) található. Vagyis a magyar szerzők sem megállapítani akarták Zamenhof nevét, hanem csakúgy mint mások, választottak egy nekik tetsző nevet és azt deklarálták igazinak.[32] Mégis, ukrán lexikonok után másodikként magyar lexikonokban jelent meg helyesen LMZ neve. Előfordult azonban az is, hogy ez csak további, újszerű hamisításra adott alkalmat, például hogy „Lazaro Ludoviko Zamenhofot magyarul Lazar Markovics Zamenhofnak nevezik”.[33]
Az eszperantó szubkultúrában szinte vallásos hitként, axiómaként kezelt tétel az, hogy a Lazaro Ludoviko Zamenhof név világszerte ismert. Valójában a vizsgált 97 lexikonból Zamenhof személyneve csak egyben Ludoviko (fi1), egy másikban pedig Lazaro Ludoviko (hu14). A titokzatos Ludovikoról az olvasó itt sem tud meg semmit, még azt sem, hogy az egy eszperantó szó. Ráadásul ez az egyetlen szó, amely a finn és a magyar szócikkben egyaránt megjelenik (fi1, hu12). Tájékozatlan amatőr ebből olyan következtetést is levonhat, hogy ez a Ludoviko egy ősi finn-ugor szó, a két nyelv közti rokonság egyik bizonyítéka.
Általában azt feltételezik, hogy a Ludoviko szót lefordították, ezért annak megfelelő alakjai jelentek meg a különböző nyelvű szövegekben. Etimológiai vizsgálatuk azonban nem vezet sehová, mert valójában egészen más történt. A hamis nevek mintegy függetlenné váltak és szeszélyesen váltakozva jelentek meg hol ebben, hol abban a szövegben a szöveg nyelvétől függetlenül és függetlenül attól, hogy valamely írói nevének részeként valóban léteztek-e vagy sem.
A vizsgált lexikonokban 34 féle személynévvel jelentek meg: Eleazar, L.,L.L., L. Ludowik, Lajos, Lazar, Lazar Ludwig, Lazar Markovics, Lázaro Louis, Lazaro Ludovico, Lazarus, Lazarus Ludovic, Lazarusludwig, Lazarus Ludwig, Lejzer Ludovik, Lejzer Ludwig, Lejzer Ludwik, Ljudvig-Lazar, Ljudvik, Ljudvik Lazar, Louis, Louis Lazare, Louis-Lazare, Ludoviko, Ludoviko Lazaro, L'udovit Lazár, Ludowik, Ludwig L., Ludwig, Ludwig Lazarus, Ludwig Lejzer, Ludwik, Ludwik Lazar és Ludwik Lazarus. Közülük csupán három név volt valóban Zamenhofé: L., Lazar kaj Lazar Markovics, a többi 31 hamis név, azaz vagy egyik írói nevének része, vagy fiktív, valaki által kitalált név. Közülük több lehetne valamelyik írói előnevének valamely nyelvű variánsa. Valójában vagy nincsenek lefordítva, vagy ha igen, akkor nem a célnyelvre. A valódi referencianév hiánya, illetőleg annak ideológiai vagy más szempontok szerinti meghamisítása.
A hamis nevek mellett vannak hamis írói nevek is. Mindez azonban mellékes kérdés ahhoz képest, hogy kinek az írói nevéről van szó. A hamis nevek és írói nevek Zamenhof halálát követően tovább szaporodtak és eredetük sokszor nehezen azonosítható.
A hamis nevek közül néhány valóban létezett mint írói név. De mi található a lexikonokban Zamenhof írói neveiről? Ezek többségét egyik lexikon sem említi. Tizenhárom írói névről adnak számot: D-ro Esperanto, Doctor Esperanto, Doktoro Esperanto, doktoro esperanto, Dottor Esperanto, Dr. Esperanto, dr. esperanto, Esperanto, L.L.Zamenhof, Lazaro Ludovico Zamenhof, Lazaro Ludoviko Zamenhof, Ljudvik Zamenhof és Ludoviko Lazaro Zamenhof. Ezek közül egyeseket valóban, másokat talán Zamenhof alkalmazott írói névként, bár többnyire hibásan írták őket. A többi pedig hamisítvány.
A vizsgált 97 lexikonban nem találtam még egy olyan személyt, akinek a nevével kapcsolatban akárcsak megközelítőleg ennyi hamis információ jelent volna meg. Ez a páratlan hamisítás-együttes a LMZ referencianevének hosszú ideig történő sikeres eltitkolásával illetve nem ismerete miatt keletkezhetett. Némileg hasonló, bár jobban megtervezett névhamisítás sorozat legfeljebb az Interpol irattárában található országról országra menekülő bűnözőkről.
A adathamisítás leleplezése lassan bontakozott ki. A Lazar Markoviĉ Zamenhof név egy ukrán lexikonban jelent meg először, 1960-ban (uk1), majd 1992-ben magyar lexikonokban is. Magyar nyelvű folyóiratban először 1997-ben jelent meg ez a név (Rados 1997. p. 229.). Nyelvészeti szaklexikonokban először 1999-ben majd 2003-ban jelent meg (hu17, hu19). E két mű a világ nyelveinek kézikönyve, amelyet Fodor István szerkesztett és az eszperantóról szóló részt Varga-Haszonits Zsuzsa írta. Az eszperantó nyelvű sajtóban a kilencvenes évek óta, de az interneten csak évtizedes késéssel jelent meg ez a név. 2006-ban jelent meg az első mozgalomtörténeti mű, amelyben LMZ nevét a szerző nem igyekezett leplezni (Korĵenkov 2005:5-7), bár a itt még nem tett különbséget hiteles és a hamis nevek között.
9. Rafinált
hamisítás a szülővárosról és a hazáról
Az államok a földrajzi neveket azonosíthatóságuk végett a hivatalossá tett etnikai/nemzeti nyelveken jogszabályokban rögzítik. A 19. században már minden állam készített úgynevezett helyiségnévtárakat az általa birtokolt területekről. Az ebben található neveket összhangba hozták az állam által katonai vagy gazdasági célokra készíttetett térképekkel. A helyiségnévtárak mindig a valóságos, az aktuális állapot, a status quo rögzítésére törekedtek. Pótlásokkal és új kiadásokkal igyekeztek követni a változásokat is. Ezért a bennük foglalt helyiségnevek ezért nem csak földrajzi, hanem jogi, történelmi és nyelvészeti tények is. Egy helynév annak megváltoztatásáig tény, de a neveket visszamenőleg már nem lehet megváltoztatni.
. Határok megváltoztatása esetén a megszerzett, meghódított annektált területeken gyakran az összes helyiségnevet megváltoztatták és ezek attól kezdve a másik állam általában más nyelvű helyiségnévtáraiban találhatók. Születési helyet mindig az aktuális állapot szerint rögzítik, és ezt tartalmazzák a személyi adatokban akkor is, ha később annak a helynek egészen más lesz a neve vagy más államhoz kerül.
A valamikori Lengyelország területén a 19. században Ausztria, Németország és Oroszország osztozott, és a felosztást követően ezekről a területekről sokáig úgy beszéltek, mint német, orosz és osztrák Lengyelországról. A hajdani lengyel állam maradványaként Oroszországon belül még mindig létezett egy jelentéktelen (látszat)autonómia, a Lengyel Királyság. Bjelosztok, Zamenhof szülővárosa azonban nem ennek területén, hanem a grodnói kormányzóságban volt. Egyébként pedig 1874-ben megszűntették a Lengyel Királyságot is és területén orosz kormányzóságokat alakítottak ki.
A lengyel nacionalista mozgalom célja természetesen a független
Lengyelország visszaállítása volt, legalább a volt Lengyel Királyság, de inkább
a 18. századi Lengyel-Litván Birodalom területén, tízszer akkora területen, és így
az orosz Vilno, Grodno, Bjelosztok, Minszk, sőt az osztrák Lemberg is
Lengyelországot illetné. Más kérdés, hogy ugyanezekre a területekre litván,
német és ukrán, sőt az éppen megjelenő fehérorosz nacionalisták is szemet
vetettek, miközben a nagyorosz nacionalisták még csak vitára sem érdemesítették
őket.[34]
Lengyel eszperantisták a lengyel mozgalom céljait demonstrálandó már az első világháború előtt a zamenhofi Bjelostoko szó helyett kezdeményezték a Bjalistoko (az eszperantósított lengyel Białystok) szó használatát. A korabeli lengyel nacionalisták célja mint politikai álláspont tiszteletben tartandó tény, arról beszélni azonban, hogy Zamenhof „1859-ben a lengyelországi Białystokban született”, többszörösen hamis állítás, történelemhamisítás, továbbá a mozgalom politikai semlegességének megsértése.
Az a történelmi tény, hogy Zamenhof Bjelosztokban (grodnói kormányzóság, Oroszország) született, úgynevezett „örök igazság”, amelyen semmilyen utólagos határmódosítás, névváltoztatás, de még a város esetleges teljes pusztulása sem változtatna.[35] Ebben a vonatkozásban a városnévvel kapcsolatos etimológiai megfontolásoknak sincs helye.[36] Más kérdés lengyel eszperantisták ruszofóbia vagy más ideológiai-politikai okok miatt nem fogadták el a zamenhofi, eszperantó városnevet és nyelvpolitikai manipulációba kezdtek. Egy másik eszperantó nevet alkottak a városnak (Zakrzewski 1913), amelyet mintegy virtuálisan kivettek a grodnói kormányzóságból, áthelyezték egy virtuális Lengyelországba, sőt etnikailag is lengyel városnak nyilvánították.[37]
Az Encyclopaedia Britannica 1910 (en1) és a Révai lexikon 1926 (hu2) korábbi kiadásaiban és néhány más
lexikonban is (en11, es1, fr2, pt1, ru-en1, ru-en2, ru-en3) még a valós adatok
olashatók Zamenhof születési helyéről, a lexikonok többségében azonban a hamis
adat szerepel: Białystok, Lengyelország.
Maimon (1978:199) joggal utasította el azt az 1911-ben felmerült érvet, hogy „Bjalisztok etnológiailag Lengyelország”, mert „bár a Lengyel Királyságon kívül fekszik, vitathatatlanul lengyel néprajzi terület.” A lengyel romantikus nacionalisták etnikai érvekkel is igyekeztek bizonyítani területi igényeiket. Az államhatárokat azonban mint ahogy korábban mindig, akkortájt és később sem etnikai szempontok szerint jelölték ki, hanem az aktuális erőviszonyok alapján. Bjelosztokban egyébként a lakosság többségét (két harmada és háromnegyede között) a jiddis nyelvet beszélő zsidó lakosság tette ki Zamenhof egész életében (Maimon 1978: 19-20). A lengyelek és az oroszok egyaránt az etnikai kisebbségben voltak. Persze a város neve és állami hovatartozása sem akkor, sem később nem ettől függött, hanem attól, hogy melyik hatalom mekkora erőt képviselt a béketárgyalásokon. Az érintett népeknek – és most már az eszperantistáknak is – jutott az etnikai „gumicsont”.
Hamis az az állítás is, hogy Zamenhof Varsóba, a lengyel kultúra központjába költözött. Varsóban még az utcán sem volt szabad lengyelül beszélni. A lengyel nyelv használata visszaszorult a templomokba, ahová viszont Zamenhof egyáltalán nem járt. A lengyel kultúra központja ebben az időben Ausztriában volt, Krakkóban[38], Galícia székhelyén.
10. Etnikai előítéletek mindenütt
Eredetileg, 1905 körül még Zamenhof zsidó származásának feledtetése volt a hamisítók egyetlen szempontja, ez azonban szinte a kezdetektől kiegészült lengyelségének hangoztatásával. Diákkora óta Varsóban lakott, tökéletesen beszélt lengyelül, lengyel barátai, sőt lengyel beceneve is volt. A hamisítóknak ezek az „érvei” igazak, csak éppen senkinek a lengyelségét nem lehet ilyen érvekkel bizonyítani. Arról nem is szólva, hogy maga Zamenhof is többször cáfolta lengyel identitását. A hamis érvek teljes áttekintése megtalálható Sikosek könyvében (2003: 300-309).
41 lexikon szerint Zamenhof lengyel volt, nyolc úgy tért ki az állásfogalalás elől, hogy csupán varsóiságát hangsúlyozza, harminc pedig úgy, hogy etnikai hovatartozásáról nem tesz említést. Ez utóbbiak azonban más, hasonló terjedelmű életrajzaikban csaknem mindig kitérnek erre, néha részletesen is taglalva az etnikai identitás kérdését. Végül 19 lexikonban részben igaz adatok szerepelnek, úgy mint
zsidó (en11)
zsidó nyelven beszéló lengyel zsidó (hu18)
lengyel zsidó (en5,en7,en9, en10, en16, fi1, hu15, it2)
orosz (en1, en8, es1, fr1, fr2, fr3, fr4, ru-en1)
lengyel és zsidó (ep1).
A nem eszperantista olvasók első alkalommal csak 1991-ben találkozhattak azzal az állítással, hogy Zamenhof egy orosz nyelvű családból származó zsidó. A The New Encyclopaedia Britannica. 12. (en19) állította ezt, szakítva a sokféle hamis adat közlésével.
Kik és miért nem képesek elfogadni azt a tényt, hogy Zamenhof orosz zsidó? Lengyelek, oroszok, zsidók katolikusok és eszperantisták, akik nem tudnak szabadulni etnikai előítéleteiktől, vagy félnek szakítani környezetük „fő áramlatától”. A hamisításokat kezdeményező Javal maga is zsidó volt. Biztosan nem antiszemita, de tartott az antiszemita támadásoktól. Száz év alatt a helyzet nem sokat javult. A lengyel eszperantisták között valószínűleg nincsenek antiszemiták, a lengyel közgondolkodásban viszont erőteljesen jelen van az antiszemitizmus csakúgy mint a russzofóbia. A nemzetközi katolicizmusban pedig a lengyel katolikusok erőteljes véleményformálók, és Zamenhfot illetően a lengyel forrásokat tartják autentikusnak.
Két példa az adatokkal való manipulációkra. Egy katolikus lexikon felkért az eszperantó vonatkozású cikkek megírására. Elvégeztem a munkát és a szerkesztő nagyon elégedett volt. Miután azonban lengyel forrásokban is tájékozódott, az „orosz zsidó”helyett „lengyel” nemzetiséget adott Zamenhofnak. Jó szándékúan, az utolsó pillanatban javított a szövegbe, beleegyezésem nélkül, mert észrevette, hogy „nyilvánvalóan tévedtem, valószínűleg figyelmetlenségből.” Lehetetlen volt 1989-ben nem észrevenni a továbbélő russzofóbiát a Bjalisztoki UK szervezésében. Az UEA Esperanto című folyóirata bemutatta a város történetét, amelyben a legkevesebbet azzal az (orosz) időszakkal foglalkozott, amely egybeesett Zamenhof életével.[39] Annál többet a város Zamenhof előtti és utáni történetével.
Az oroszok és az eszperantisták között is gyakori az etnikai előítéletesség. Sokan nem is értik, hogyan lehet valaki orosz zsidó, hiszen „az ember vagy orosz, vagy zsidó”. Ugyanakkor elfogadják azt, hogy vannak például francia, német, magyar zsidók. Tovább nehezíti a megértést az is, hogy míg a lengyelek többsége már hallott Zamenhofról, addig a legtöbb orosz számára a Zamenhof és az eszperantó szavak idegenek, meglehetősen egzotikusan hangzanak.
Az eszperantisták közül azok szakítanak legnehezebben a hamis Zamenhof-mítosszal, akik nem akarnak tudni, hanem csak hinni. Ők éppen úgy hisznek el fiktív, irracionális állításokat, mint a nacionalisták bárhol a világon. Waringhien és Golden egyaránt beleütközött az eszperantista cenzúrába, amikor a Zamenhof-kultuszt alkotó valamely tévhitről akart írni (Golden 1988:23). Ugyanezt tapasztaltam egyes eszperantista szerkesztőknél, akik dokumentumok helyett mindig a feltételezéseket tárgyalják.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy mi volt Zamenhof hazája? Az Orosz Birodalomban a nagy távolságok és a nagy szociogeográfiai különbségek miatt erős volt a regionális tudat és a születési hely, származási hely összetartó ereje. Bjelosztok a Nagy-Litvániaként számon tartott földrajzi-történelmi régióban volt. LMZ Bjelosztokból származó, Varsóban élő orosz zsidó volt.
Budapesten, a Literatura Mondo kiadónál jelent meg 1933-ban az Enciklopedio de Esperanto. Ez a lexikon Zamenhof etnikai identitásáról, sőt nevéről sem tartalmazott hitelesebb ismereteket, mint más korabeli lexikonok. Magyarországon is felgyorsult a jobbratolódás a politikában és a közgondolkodásban egyaránt, a szerkesztőknek pedig egyre óvatosabbaknak kellett lenniük.[40] A kelet-európai judeofób és russzofób tendenciák mindmáig figyelemre méltó tényezők, ezért Zamenhof származásáról az orosz és lengyel lexikonokból szinte nem lehet megtudni.
11. Referencianév helyett hamis nevek kavalkádja
a könyvtári tájékoztatási rendszerekben
Zamenhof nevének, hanem írói neveinek hamisítása elérte a könyvtári tájékoztatási rendszereket is. Például Edward T. Wojtkowski, a Lublini Katolikus Egyetem könyvtárának katalógusában odaáig ment, hogy a katalogizálás elemi normáit is megsértve egyszerűen „kijavította” a címoldalakon szereplő írói neveket (Wojtakowski 1979:126). Például az 1887-ben kiadott Język międzynarodowny szerzőjének írói nevét, a Dr. Esperantot „kijavította” Lazaro Ludovikora. LMZ halála után az ilyen hamisítások általánossá váltak, így ma már a könyvek főbb adatairól nem elég a katalógusokból tájékozódni, hanem minden könyvet ellenőrizni kell.
A referencianév használatának egyik előnye, hogy bármilyen néven szerepeljen is a szerző egy könyvben, a katalógusban feltüntetett referencianév alapján könnyen azonosítani tudjuk akár a szerzőt, akár bármely művét bárhol a világon, hiszen minden nemzetközileg ismert szerzőnek azonos neve van a világ nagy könyvtáraiban. Kivéve Zamenhofot. Azoknak a könyvtáraknak a katalógusai, amelyek több eszperantó kiadványt vagy egész eszperantó gyűjteményt őriznek, különböző referencianeveket használnak. Az ilyen hamis referencianevek használatának már nem sok értelme van. Minden könyvtár maga igyekezett valamely – általa a valódi névnek tartott – hamis névből referencianevet „generálni”. Az eredmény megdöbbentő. A vizsgált húsz könyvtárban az igaz, a hamis és a hibás írói nevek tömegéből önkényesen kiválasztottakból 13 féle „referencianév” született. Az említett, az interneten is elérhető katalógusok (és zárójelben az interneten még nem elérhetők) szerint Zamenhof előnevei a következők:
L.L. Germana Esperanto-Biblioteko, Aalen
Lazar Ludwik Library of Congress, Washington; Universitetsbibliotek, Uppsala; Österreichische Nationalbibliothek - Internacia E-Muzeo, Wien (® Hube - März 1975)
Lazaro Ludoviko Országos Idegennyelvű Könyvtár (® Pataki 1991), Budapest; Universiteit van Amsterdam; Katolicki Uniwersytet, Lublin (® Wojtakowski 1979)
Lazarz Ludwik The British Library, London
Lejzer Ludwik
Lejzer Ludwyk Butler Library, EAB, at Barlaston, near Stoke-on-Trent
Ludwig L. Nacionalna i Sveučilišna Knjižnica, Zagreb
Ludwig Lazarus Österreichische Nationalbibliothek - Hauptkatalog, Wien; Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest; Somogyi-könyvtár, Szeged (® Gyuris 1967)
Ludwik Uniwersytet im. Adama Mickiewicza, Poznan; Uniwersytet Jagielloński, Kraków
Ludwik L. Österreichische
Nationalbibliothek - Sammlung für Plansprachen un Esperantomuseum, Wien
Ludwik Lazar The Hebrew University, Jerusalem; Ülikooli Raamatukogu, Tartu
Ludwik Lazarz Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana; Ülikooli Akadeemlinie Raamatukogu, Tallin
Különböző előnevek kombinációja és variációja jelent meg még ugyanannak a könyvtárnak különböző katalógusaiban is. Bécsben a könyvformában is kiadott cédulakatalógusban Lazar Ludwik, az az interneten elérhető katalógusban Ludwik L., a könyvtár főkatalógusában pedig Ludwig Lazarus.
Következetesebben lengyelesítették Zamenhofot Poznan és Krakkó könyvtáraiban. Az eredeti előnevekből semmi nem maradt, mert az első névelemet Lazarról Ludwikra változtatták, a másodikat pedig elhagyták. Így a három elemből álló orosz névből Zamenhof halála után két elemből álló lengyel nevet csináltak.[41]
Magyarországon a budapesti Fajszi-gyűjteményben a referencianévben Lazaro Ludoviko van, de egy másik budapesti könyvtárban és Szegeden Ludwig Lazarus.
Az egységes orosz állami könyvtári hálózatban a referencianév Lazar Ljudvigovics Zamenhof, azaz Лазарь Людвигович Заменгофъ. A második, apai név azt jelenti, hogy Lazar apja Ljudvig volt. Paradox módon éppen ez a groteszk emlékeztet leginkább a valódi névre, hiszen az –oviĉ végződés van az eredeti, Markovics névben is.[42]
Igaz, hogy egyes könyvtárak már megpróbáltak megállapodni az egységes referencianévről, de ezek a próbálkozások rögtön ki is fulladtak, mert minden esetben azt szerették volna elérni, hogy az ő hamis referencianevüket használják az összes többi hamis referencianév helyett.
12. Kőbe és agyakba vésett hamisítások
Szerte a világon vannak Zamenhof-szobrok és emléktáblák, többnyire jól látható, turisták által látogatott helyeken, ahol gyakran olvassák és fényképezik azokat. Sok emléktábla szövegét írták Zamenhof írásainak szellemében, de vannak olyanok is, amelyeknek célja Zamenhof „kisajátítása” valamely etnikum nevében. Nehéz olyan emléktáblát találni, amelyen ne lenne valamilyen hamis vagy hibás adat. Elkerülhetetlen, hogy valaki ne vegye észre az adatok különbözőségét, és ilyenkor kezdődik a „korrekció”, ami nem más, mint egyik hamis adatnak másik hamis adatra történő kicserélése.
Az első hamisítás rögtön Zamenhof halálakor történt, még temetése előtt, 1917-ben. Élelmes és „hazafias” lengyel eszperantisták megrendelték és felállították a „lengyel Zamenhof” sírkövét Ludwik Zamenhof felirattal. Később egy nemzetközi bizottság úgy döntött, hogy inkább egyik írói neve kerüljön az új, 1926-ban felállított sírkőre: Lazaro Ludoviko Zamenhof.
A magyarországi emléktáblák feliratairól teljes és pontos katalógus áll rendelkezésünkre[43]. Ebből kitűnik, hogy Magyarországon is minden emlékállító a saját nemtudása szerint alakítgatta a nevet, ezért az városról városra változik:
Lajos (Debrecen)
L. Lajos (Miskolc)
Lazar Ludwig (Dombóvár)
L. L. (Budapest és Győr)
Lazar Markovics Zamenhof (Pécs, tervezett)
Hamis adatokat leghatásosabban tankönyvekkel lehet terjeszteni. Száz év alatt sok eszperantó tankönyv jelent meg Magyarországon különböző hamis adatokkal. Azt hogy Zamenhof szülővárosa Bjelosztok (grodnói kormányzóság, Oroszország), csak azok tudták, akik még az első világháború előtt kiadott tankönyvekből, azaz a lengyelesítő hamisítások előtt tanultak eszperantóul. Baghy Gyula 1928-ban úgy döntött, hogy Zamenhof személyneve legyen Ludoviko, míg Kalocsay Kálmán kitartott a Lazar mellett. Baghy volt a népszerűbb, így azután Kalocsay törekvése ellenére a Lazar visszaszorult a második helyre, majd a harmadik nagy személyiség, Szerdahelyi halála után teljesen eltűnt a tankönyvekből. Viszont helyette újabb hamis nevek tűntek fel, a Ludwik (Haszpra, 2000), majd a Ludwig (Szilvási, 2004). Magyar tankönyvekben gyakran megjelent a Lingvo Internacia, kifejezés, sőt újabban Szilvási nyelvkönyvének már a cime is ez: Esperanto – internacia lingvo. Ebben a tankönyvben jelent meg helyesen az első alkalommal az a nagyon fontos tény, hogy Zamenhof volt a nyelvtervezet szerzője, alkotója (nem pedig a nyelv alkotója!).
13. Az eszperantó nyelv lényegének meghamisítása
„Kezdeményező vagyok” – pontosította saját szerepét Zamenhof azokkal szemben, akik nem értették a nyelvtervezet és a nyelv közötti különbséget. Ez az eszperantóval kapcsolatos elemi tudnivaló a hamisítások miatt csak száz év múlva jelent meg először lexikonokban (hu11, hu16). Zamenhof volt „a nyelvtervezet megalkotója” (uk1) – ez a legpontosabb megfogalmazás, kevésbé pontosak pedig a következők „a nyelv keretének, sémájának megalkotója” (de9), „a nyelv tevezője” (hu20, hu21).
Hogyan lett nyelv a nyelvtervezetből? Úgy, hogy különböző anyanyelvű emberek közösséggé szerveződtek azért, hogy egymás között alkalmazzák azt. Miközben e közösség tagjai szóban és írásban alkalmazták a nyelvet, sőt szépirodalmat teremtettek és fordítottak, megkezdték a nyelv szakmai és tudományos alkalmazását a nyelvtervezetből élő nyelv lett. Nem Zamenhof maga, hanem ez a nemzetközi nyelvközösség alkotta a nyelvet (hu11, hu16), még ha ebben a folyamatban eleinte a kezdeményező is volt a főszereplő, még ha kiemelkedő, megkülönbözetett tagja is lett ennek a közösségnek.
Vajon Zamenhof a nyelv „kigondolója” volt (en21)? Ne. Nem, mert ez egy pontatlan, homályos, hamis állítás, amely nem tartalmazza, hanem elfedi a lényeget, csakúgy mint az „alapító” (fr1), „előterjesztő” (de7, de12), „javasoló” (nl1), „alapító-alkotó” (ru1) vagy a „közzétevő” (de6, hu15). Huszonhárom lexikon szerint ő volt a nyelv „alkotója”, tizenhét lexikon szerint a „feltalálója”. Az ilyen hamis állítások nem csak így önmagukban ködösítik Zamenhof szerepét , hanem az olyan kombinációkban is, mint például alapító-alkotó, tervező-kidolgozó, feltaláló-fejlesztő, feltaláló-javaslattevő. mások azt hangsúlyozzák, hogy ő volt saját nyelvtervezetének kiadója, ami igaz ugyan, de csak egy jelentéktelen körülmény. Vagyis a kézikönyvek a nyelv alapvető jellegéről és Zamenhof szerepéről egyaránt hamis információkat terjesztenek.
LMZ tervezete pontosan megfelelt a Komenský által a nemzetközi nyelvvel szemben megfogalmazott követelményeknek, noha valószínűleg nem ismerte szellemi elődjének ezt tartalmazó könyvét. Ahogy Komenský, úgy kezdetben Zamenhof sem tudott szabadulni a több évszázados hagyománytól, és tervezetét ő is „egyetemes nyelvnek nevezte, és a tervezet első, nem publikált verziójának neve még Lingwe Universala volt. Ekkor azonban észrevette, hogy az akkor már létező, de nem elterjedt nemzetközi szó megfelelő lenne az új nyelv és az egyetemes nyelv (latinul: lingua universala) megkülönböztetésére, és az 1887-ben megjelent tervezet címe már nemzetközi nyelv volt. Zamenhof kezdeményezése nyomán csakhamar a nagy kezdőbetűs alakja terjedt el: Internacia Lingvo és Lingvo Internacia.[44]
A lexikonok nyolcvan százaléka hamisan tájékoztatja az olvasót, hiszen szerintük nem a nemzetközi nyelv jelent meg 1887-ben, hanem valamilyen műnyelv, mesterséges nyelv, segédnyelv, semleges nyelv, kitalált nyelv, feltalált nyelv, fonetikus nyelv stb. Hamisak az olyan kombinációk is, mint például nemzetközi segédnyelv, tervezett segédnyelv, világsegédnyelv, mesterséges nemzetközi nyelv stb. Hamisak azok a nyakatekert kifejezések is, amelyeket dicsérő jelzőkkel alkalmaznak, mint például az egyedüli működő segédnyelv, mindmáig a legsikeresebb nemzetközi nyelv, nemzetközi világ-segédnyelv. Nem csak a nemzetközi, de a nyelv szó helyett sem helyett sem alkalmazható más, például idióma. Hamis definíció az is, hogy „Eszperantó, amely nemzetközi nyelv volt” (en22), hiszen az 1890-es évek óta terjedő eszperantó a nemzetközi nyelv szinonimája és ezen az sem változtat, hogy etnikai/nemzeti nyelveket is nemzetközi nyelvnek neveznek akkor, amikor nemzetközi használatukat szeretnék hangsúlyozni.
A The Encyclopaedia Britannica volt az első lexikon, amely rámutatott a nemzetközi nyelv és az egyetemes nyelv közötti lényeges különbségre. 1926 óta többiek követték példáját, és csupán tíz lexikon maradt a Zamenhof előtti terminológiánál, érdekes módon főleg a spanyolok.
Francia, magyar, olasz, bolgár, angol, horvát és ukrán nyelvű lexikonok egybehangzóan és helyesen tájékoztatnak arról, hogy 1887 óta létezik a nyelv. A nyelv nevét illetően azonban már nem mind ragaszkodik a tényekhez. A nemzetközi nyelv (bg1, en21, en24, fr1,fr7, hr3, hu11, it3, uk1) mellett az Eszperantó nemzetközi nyelv (pt1, sr1), sőt az eszperanto (hu9) is elfogadható lenne, ha tisztáznák, hogy ez utóbbi szó csak az 1890-es években jelent meg a nemzetközi nyelv szinonimájaként. Az a meghatározás azonban, hogy az eszperantó tervezett nyelvként jelent meg, csak egy részinfomáció (de11), hiszen vannak más jellegű tervezett nyelvek is.
Először 1986-ban jelent meg lexikonban az az alapvető tény, hogy a mesterséges nyelvek kifejezés teljesen félrevezető, hamis, hiszen ezek az úgynevezett formális nyelvek, mint például a matematikai vagy logikai nyelv (hu11). Csupán egyetlen lexikonba került be, hogy a félrevezető, hamis mesterséges nyelv kifejezés helyett az eszperantó definíciójához megkerülhetetlen a tervezett nyelv kifejezés alkalmazása (de11). Ez csak 1993-ban történt, és akkor is csak egy szaklexikonban, amely nem a szélesebb közönség számára készült (de11). Pedig ennek alkalmazása jórészt elejét venné annak a sok félreértésnek, azoknak a szüntelen és terméketlen vitának, amelyek az eszperantó említésekor mindig kirobbannak például az újságírásban és az elektronikus vitafórumokon. Csak fokozták a terminológiai zavart azok, akik a nemzetközi nyelv kifejezést helyett használták a tervezett nyelv. kifejezést, hiszen ezek nem szinonimák.
A magyar lexikonokban a nemzetközi szó helyett inkább a segéd- vagy mesterséges szavakat használják. Eszperantisták pedig többnyire figyelmen kívül hagyják azt az alapelvet, hogy egy új dolog, jelenség, eszme sikeres „bevezetéséhez”, megismertetéséhez nem elég egy kifejezés, hanem kizárólag egy és ugyanaz kifejezés, név, jelző alkalmazása szükséges. Mindig sikertelen az olyan ismeretterjesztés, kampány, akció stb., amelyben ugyanazon dolgot több vagy sok névvel illetnek. Buzgó „ismeretterjesztők” tevékenysége nyomán az eszperantóval kapcsolatos ismeretekkel mindig lépést tartott a félretájékoztatás. A nemzetközi nyelv kifejezés helyett 30-40 hamis kifejezést használnak, sőt kitalálnak továbbiakat is.[45] Mindennek következményeként a köztudatban homályos, zavaros, hamis kép alakult ki az eszperantóról.
Akik nem tudják, hogy LMZ mit publikált 1887-ben Dr. Esperanto szerzői néven, természetesen képtelenek a nyelvtervezet hiteles bemutatására is. A Zamenhof-kultusz miatt is értetlenségbe ütközik az olyan próbálkozás, amely az eredeti forrásokhoz visszanyúlva próbál tisztázni akár nyelvészeti kérdéseket is (Cherpillod 2009).
15. Tiszteletre méltó, de nem csodálandó elődök
A lexikonok ritkán tüntetik fel szócikkeik forrásait. Ha mégis, akkor sem szerepelnek bennük a hamis adatok eredeti forrásai, hiszen ilyenek nem léteznek, ezeket egyszerűen kitalálták vagy a valós adatokat megváltoztatták.
A hamisító úttörők közt van Adam Zakrzeweski, aki 1913-ban, és Edmond Privat, aki klasszikus Zamenhof-életrajzában 1920-ban deklarálta, hogy 1859-ben Ludoviko Lazaro Zamenhof született. Mások egy másik hamis adattal helyesbítettek: nem Ludoviko Lazaro, hanem Lazaro Ludoviko született. Hasonlóan a középkori hitvitához, amelyben az volt a kérdés, hogy az angyaloknak negatív vagy pozitív kiterjedése van?
Szerdahelyi István aki észrevette, hogy a Lazaro Ludoviko ostobaság, ilyen orosz név nem lehetett. Helyesbítése szerint „ez egy 1887-ben eszperantósított név, az eredeti név Eleazar Samenhof volt” (Szerdahelyi 1977:203). Valójában Zamenhof nem a héber Eleazart, hanem az orosz Lazart eszperantósította, a cirillből latin betűs Samenhof átírás pedig már korábban elavult és a Zamenhof lett csaknem kizárólagos. A Lazaro Ludoviko pedig nem neve, hanem írói neve volt és biztos, hogy nem 1887-ben jelent meg. Akkor, 1887-ben a Dr. Esperanto írói nevet/álnevet használta (és nem a D-ro Zamenhofot, mint néhány hamisító állítja). Szerdahelyi nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy Zamenhof hogy kaphatott három helyett két elemből álló „eredeti orosz nevet”, de az volt a véleménye, hogy ez még mindig jobb Ludoviko-féle zagyvaságok.[46]
Szerdahelyi később is igyekezett kitörni a hamisítások ördögi köréből. Egy készülő lexikoncikkébe beszúrt egy adatot, amely szerint a Lazaro Ludoviko Zamenhof (hu14). Ő volt az első, aki az akkor már dogmává vált hamis névvel szemben ezt merte állítani. Ugyanakkor kihagyta az 1887-et, rádöbbenve hogy ez az egészet hiteltelenítené, hiszen az 1859-ben született Zamenhof nevének egyik eleme sem keletkezhetett 1887-ben. Azóta általában úgy bagatellizálják ezt a névhamisítást, hogy a Ludoviko egy felvett név. De ha ez felvett név, akkor visszajutunk az alapkérdéshez: ki vette fel ezt a nevet? Hogyan lehetséges az, hogy számos tekintélyes szerző erre a kérdésre nem ad választ, sőt mellébeszélésbe kezd.
A La kaŝita vivo de Zamenhof (Zamenhof rejtett élete) című 214 oldalas műben a zamenhofologus Naftali Zvi Maimon, egyrészt a zsidó kultúrával kapcsolatos sok részlet magyarázatával járult hozzá a további kutatásokhoz, másrészt még mindig Zamenhof nevének elrejtésén munkálkodott, a régi hamisítások igazolásán és az igazi problémák ködösítésén munkálkodott. Zamenhoffal kapcsolatos hamis állításai ellenére számos egyéb állítása hiteles, kellően dokumentált. Ő mutatta be először Bjelosztok Zamenhof korabeli lakosságának etnikai összetételét statisztikai adatok alapján (Maimon 1978: 20), szemben máig uralkodó meseszerű leírásokkal. Ugyanebben a könyvben összefoglalta a Zamenhof zsidóságát bizonyító adatokat és rámutatott a lengyelségével kapcsolatos hamis állítások tarthatatlanságára is.
Jó tíz évvel később Bernard Golden akadémikus más oldalról leplezte le a Zamenhof lengyelségével kapcsolatos állításokat (Golden 1988:23, 1991:12-16). Golden hozzájárulása a mozgalomtörténet kutatásokhoz egyébként kimagasló értékű, nem volt képes azonban megtenni az utolsó lépést, amely a Zamenhof-kultusszal való teljes szakítást jelentette volna. Ő mintegy képviselője volt annak a sok eszperantistának, akik tisztában voltak a név és az írói név közötti különbséggel, mégis kitartottak a ködösítés folytatása, az immár hagyományosan hamis adatok igazolása, apológiája mellett. Golden csak a Lazar Markovicsról szóló első cikkem megjelenését követően ismerte be, hogy Zamenhof „Markovics volt, de ennek nincs nagy jelentősége”. De akkor miért tart ki még mindig a hamis név mellett? Azért, mert „a Markovics orosz apai nevet csak az akkori orosz birodalom szokásai erőltették rá”.[47] Nem tagadta már a hamisítás tényét, hanem erkölcsileg igazolni igyekezett a hamisítókat.[48]
A hamisítások azonban egyrészt erkölcsileg sem igazolhatóak, másrészt Golden állításai tényszerűen sem igazak. Egyrészt az apai név viselése nem csak szokás volt, hanem törvény. Másrészt ez egyáltalán nem személyes, és nem is az eszperantóval kapcsolatos ügy volt. Az orosz névalak viselését nem kifejezetten Zamenhofra (szüleire, nagyszüleire) „erőltették rá”, hanem az egész zsidóságra, sőt a tatárokra, kazahokra, németekre és az Orosz Birodalom egyéb kisebbségeire is. Harmadsorban: ez legfeljebb eleinte volt probléma, a második-harmadik generációtól már magától értetődő gyakorlat. Negyedszer: az apa, Mark Fabianovics Zamenhof a névviselésen túlmenően az orosz nyelvűség híve volt, ebben nevelte gyermekeit. Fiai az ő halálát követően is az orosz nyelvet szerették legjobban. A zsidóság eloroszosodó részének az orosz nemzetbe való teljes asszimilácóját csak az orosz társadalom antiszemitizmusa tette lehetetlenné.
Lazar 1917-ben elhunyt, de gyermekei követték őt az orosz kultúra szeretetében. Ők az immár a független Lengyelországban is orosz zsidók voltak, és a lengyel törvények megfosztották őket orosz apai neveiktől. Adam Lazarevics Zamenhof a két elemből álló Adam Zamenhof lengyel nevet kapta, Sofia Lazarovna Zamenhof pedig Lidia Lazarovna Zamenhof lett. Nem önként, hanem a lengyel törvények erejénél fogva. A mi dolgunk nem ezeknek a történelmi tényeknek a jóváhagyása vagy elutasítása, hanem a megismerése, ismerete.
Poznan kaj en Krakkó könyvtárosai azonban Lazar Markoviĉ Zamenhof halálát követően változtatták meg a nevét három elemből álló oroszról két elemből álló lengyelre a Markovics elhagyásával, ráadásul a Lazart is felcserélték Ludwikra. Mindez már a könyvtári katalogizálási szabályok ellenére történt így, hiszen a lengyel törvények nem vonatkozhattak a halottakra.[49] A három elemből álló orosz, spanyol és egyéb nevek egyébként a lengyel katalógusokban azóta is léteznek, csak Zamenhof nevét hamisították meg.
Talán náluk kevésbé hibáztathatóak az orosz könyvtárosok, akik a „ludovikologusok”, „ludvigisták” és más furcsa eszperantista alakok zagyvaságaiból nem tudták kiszűrni Zamenhof igazi nevét. A Ljudvigovics-eset talán kijózanítja a mai hamisítókat és a Javal és társai által kezdett évszázados ámokfutás végérvényesen lezárulhat.
Az ideológiai és politikai indítékokból kitalált ostoba hamisítások egymást erősítették és már a huszadik század elején összefonódtak egy gyökeresen hamis Zamenhof-paradigmává. A huszadik század viszontagságai közepette ez a ki nem beszélt hamisítás-paradigma egyre többeket zavart és lassan az egész eszperantó nyelvközösség lélektani problémájává érlelődött. A dogmává csontosodott hamis adatokhoz való kötődés olyan erős volt, hogy még a kiváló kutatók sem voltak képesek eltérni a „fő áramlattól”. Az utóbbi évtizedekben az eszperantó sajtóban mégis gyakoribbá váltak a hamis adatokat vitató írások. Ziko Markus Sikosek már nyíltan tárgyalt sok hamisítást, előítéletet és az eszperantó mozgalom ezekkel összefüggő szektás vonásait (Sikosek 2003). A könyv jelmondata lehetne a zamenhofi közmondás: Eĉ el sub la tero aperas la vero. Könyvének címe (Eszperantó mítoszok nélkül) sajnos elfedi azt, hogy nem csak mítoszokról van szó, hanem főleg tudatos, szándékos hamisításokról. Az ilyen dolgok szépítgetése pedig bátoríthatja a fanatikusokat, akik már pszichésen nem tudják elfogadni tényeket és csak elnyújtják a hamis Zamenhof-paradigma agóniáját.
16. Felelősség
A Zamenhof-hamisításokat tévedésnek nevezni elhallgatást
jelent, vagy apológiát. Elkerülhetetlenül felmerül a felelősség kérdése, hiszen
e történetnek még nincs vége. Eszperantisták ezrei az áldozatok, akiket hamisan
tájékoztatnak és akik gyanútlanul
továbbadják a hamis információkat. A felelősség ugyanúgy merül fel, mint
a hamis pénz esetében, azaz a hamis információk gyanútlan terjesztői nem vétkesek,
de a tudatos terjesztők igen. Különösen azok a nyelvészek és eszperantisták,
akik saját – etnikai, nemzeti, politikai, vallási vagy éppen sajátos
eszperantista – nézeteinek terjesztése érdekében ragaszkodnak a hamis
Zamenhof-kultusz egyik vagy másik eleméhez.
17. Bibliografia
Boulton, Marjorie (1962): Zamenhof aŭtoro de
Esperanto.
Cherpillod, André (2009): La genio Zamenhof kreis lingvon
ne-Eŭropan, kaŝitan sub Eŭropa masko. = Esperanto. nr. 1225. 102(2009):5(Maj). 103-105.
Golden, Bernard (1988): Ĉu Zamenhof estis pola
okulisto? = Paco. Berlin: MEM-Sekcio
de GDR.
Golden, Bernard (1991): Zamenhof, Germana nomo de judo, ne
polo. = Boletin di Hispana
Esperanto-Federacio. Nr. 301. 1991. maj-jun.
Gyuris György (1967): Katalogo de
Haszpra Ottó (2000): Eszperantó
I-II. Budapest.
Holzhaus, Adolf (1969): Doktoro
kaj lingvo Esperanto. Helsinki: Fondumo Esperanto.
(1973): Granda Galerio Zamenhofa. Helsinki: Fondumo Esperanto.
(1978): Granda Galerio Zamenhofa. 2. Helsinki: Fondumo Esperanto.
Hube, Walter kaj März, Herbert (1975): Alfabeta katalogo pri la kolektoj de Internacia Esperanto-Muzeo en Wien. Parto 2. Wien: Internacia Esperanto-Muzeo.
Komenský, Jan Amos = Comenius, Johannes Amos (1668): Cesta světla. . . = Via lucis... Praha: Státní Pedagogické Nakl., 1961.
Korĵenkov, Aleksander (2005): Historio de Esperanto. Kaliningrado: Sezonoj, 2005.
Lapenna, Ivo (1960): Memorlibro eldonita okaze de la centjara datreveno de la naskiĝo de d-ro L. L. Zamenhof. Londono: UEA Centro de Esploro kaj Dokumentado.
Lapenna, Ivo (1974): Esperanto en perspektivo. London-Rotterdam: Universala Esperanto-Asocio.
Ludovikito [Îto Kanzi] (1985): Postrikolto de ludovikaĵoj, Kioto: Ludovikito 1985.
Ludovikito [Îto Kanzi] (1987): Unuaj libroj por esperantistoj. 2-a eld. Nagoya: NEC.
Maimon, Naftali Zvi (1978): La kaŝita vivo de Zamenhof. Tokio: Japane Esperanto-Instituto.
Pataki
Czeller, Mária (1991): Katalógus Fajszi Károly eszperantó gyűjteményéről.
Budapest. Könyvek. 1. parto. = Katalogo de
Privat, Edmond (1957): Vivo de Zamenhof. 4-a eld. Rickmansworth: The Esperanto Publishing Co. Ltd. (1-a eld. 1920)
Rados Péter András (1997): Egy méltatlanul elfelejtett alkotás avagy előszó Zamenhof politikai végrendeletéhez. = Tekintet. p, 229-237.
Rátkai,
Árpád (1992): Nomoj de Lazar Markoviĉ Zamenhof. = Eventoj. nr.20. p. 1.
Sikosek, Ziko Marcus (2003): Esperanto sen mitoj. 2-a prilab. eld. Antverpeno: Flandra Esperanto-Ligo.
Szerdahelyi István (1977): Bábeltől a világnyelvig. Gondolat.
Szilvási László (2004): Eszperantó – nemzetközi nyelv. Budapest.
Waringhien, Gaston (1948): Antaŭparolo. = Leteroj de L.-L. Zamenhof. 1. 1901-1906. Paris: SAT.
Wojtakowski,
Edward T. (1979): Decimala katalogo de la planlingva literaturo ĉe
Universitata Biblioteko de
Zakezewski, Adam (1913): Historio de Esperanto. 1887-1912. Varsovio.
Zamenhof, L. L. (1929): Originala verkaro. Kolektitaj kaj ordigitaj de d-ro Joh. Dietterle. Leipzig: Ferdinand Hirt & Sohn.
97. ru-en3 Elektronnaja Jevrejskaja Enciklopedija. 2006. http://www.eleven.co.il/
Köszönet
Böde Ilona (Budapest), Detlev
Blanke (Berlin), Bujdosó Iván (Budapest), Nikolaj L. Gudskov (Moskva), Horváth
József (Győr), Christer Kisdelman (Uppsala), Herbert Mayer (Bécs) és az Esperantologio szerkesztő bizottságának
tagjai voltak szívesek átolvasni tanulmányom és hasznos észrevételeikkel
járultak hozzá a végleges változat kidolgozásához, ezért fogadják hálás
köszönetemet.
Resumo Lazar
Markoviĉ Zamenhof (1859-1917) rusa judo naskiĝinta en la urbo
Bjelostoko (Grodna gubernio, Rusio) iniciatis
Abstract Lazar
Markovich Zamenhof (1859-1917), a Russian Jew born in Bielostock (Grodno
governorate, Russia), in 1887 initiatiated the International Language under the
pen-name Dr. Esperanto. In the 20th century his name, pen-names, birthplace,
etnic identity and his initiative were changed for various reasons, resulting
in false information beeing published in may encyclopedias and other media. In
the article we exhhibit the false assertions and compare them with facts.
Összefoglalás
Lazar Markovics Zamenof (1859-1917), a Bjelosztok városban (Grodnói
kormányzóság, Oroszország) született orosz zsidó Dr. Esperanto írói
néven/álnéven kezdeményezte a nemzetközi nyelvet 1887-ben, Varsóban. A 20.
században különböző okok miatt meghamisították nevét, írói neveit, születési
helyét, etnikai identitását és kezdeményezését. A cikkben részletesen
bemutatjuk a hamisításokat és összehasonlítjuk azokat a valódi adatokkal.
A szerzőről
Rátkai Árpád, 1939-ben
született, biológia-földrajz szakos tanár, tanított, általános iskolában,
gimnáziumban, kollégiumban, pártiskolán (munkásmozgalom története),
nyelviskolán (eszperantó), tanárképző főiskolán (földrajz) és egyetemen
(eszperantó mozgalom története), volt a kisebbségi ügyek főelőadója a szegedi városházán,
szerkesztőségi tag és a kisebbségi ügyek szakértője több alapítványnál.
Politikatörténeti, kisebbségügyi, földrajzi és eszperantológiai publikációk
szerzője. Eszperantó vonatkozású tevékenysége: a Magyarországi Eszperantó
Szövetség aktivistája 1964 óta, tisztségviselője 1968 óta, elnöke 1992-1994, az
Eszperantó Világszövetség és az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetségének tagja.
Rátkai Árpád új címe ratkai.a@gmail.com
[1] Esperanto Triumfonta nr. 115. 1922-12-17. = Lapenna 1960: [105, fotopaĝo 1]. = Boulton 1962: [fotopaĝo 3]. = Holzhaus 1973: 8,68. 1978: 10,71. = Holzhaus 1978: 10, 71.
[2]
[3]
[4] Holzhaus 1973: 9. = Ebben az iratban jelent meg először a Motelev apai név.
[5]
[6]
[7] Holzhaus 1973: 11,72.
[8] Holzhaus 1969: 297 = 1973: 13,14,48,49,77,485. – Лазаръ сын Маркa (Мотеля) (1969:297, 1973:13,48,485) azaz Lazar, Marko (Motel) fia (1969:313, 1973:14,49)
[9] Holzhaus 1969: 294,295,310,311. 1973:47,49,482,483
[10] Holzhaus 1969: 296. = 1973: 49,484. – A nevek nem fordítandóak, Holzhaus azonban az apai névnek is az eszperantó alakját tüntette fel („de Motel”, 1973:49). Az eredeti szövegben „Мотелев” azaz. „Motelev” van (1969:296, 1973:484).
[11] Holzhaus 1969: 145, 476. = 1978: 19,157.
[12] Holzhaus 1969: 80-86 = 1973: 28, 308-312.
[13] Holzhaus 1973: 56,498.
[14] 1911-ben a Ĉekbanko Esperantista ügyfeleinek listáján. Holzhaus 1973: 58,516.
[15] Jórészt erről szól, ezekről közöl részleteket és a Doktoro kaj Lingvo Esperanto (Holzhaus 1969).
[16] What is Esperanto? The North American Review. vol. 185. nr. 606. p. 15-21. = Holzhaus 1969: 174-181.; 1978: 28,235-241.
[17] Az orosz nyelvű levelet Vladimir Gernet fordította. Megjelent: Lingvo Internacia. (Uppsala) 1896:6-7(jun-jul). p. 119. = Zamenhof 1929:417-422. – Itt azonban csak a levél szövege, névaláírás nélkül.
[18] Esperanto: a New International Language. The Independent, 1904-08-11. p.326-330. = Holzhaus. 1969:164 1973:24,256; 1978:28,227,281
[19] La lingua universal „Esperanto”. Methodo completo comprehendendo dois voccabularios segundo a ediçào allemà de Dr. Luiz Samenhof traduzido e coordenado por Jayme Heinlein Ferreira de Lisboa. Nuremberg, 1892.
[20] Holzhaus 1973:477.
[21] Letero al Vladimir Majnov. = Zamenhof 1929:482.
[22] Черта
постоянной
еврейской
оседлости (ĉerta
postojannoj jevrejskoj osedlostji). Esperantóul setliĝa zono, németül: Ansiedlungsrayon, angolul: Pale
of Settlement.
[23] Lingvo Internacia. 1896. p. 115.
[24] Litva vagy Nagy-Litvánia mint földrajzi-kulturális régió több
kormányzóságot ölelt fel, többé-kevésbé a
[25] Nem minden nyelvben érződik ez a különbség. Etimologiai kapcsolat van a Białystok és a Белосток (Bjelosztok) szavak között, itt azonban nem etimológiáról van szó, hanem két különböző, hivatalosan regisztrált földrajzi névről, amelyek időrendben egymást követően léteztek. Eszperantóul Bjelostoko (zamenhofi tulajdonnév) és Bjalistoko.
[26] A gyakran használt
zamenhofi definíció („mi estas ruslanda hebreo”) kerülendő, mert: 1. zsidókról
van szó, és az eszperantó hebrea most
nem zsidót, hanem a nyelvet jelenti;
[27] A globalizáció egy, egységes és egyedülálló jelenség, következésképpen egy ilyen világnak csak egy nemzetközi nyelv felelhet meg, amely eszperantóul nagybetűvel írandó, hiszen nem spontán, hanem tudatos emberi alkotás, akárcsak a Biblia, a Linux, stb. Egészen más jelenség a regionális nemzetközi nyelvek, és ismét más, abszurd terminológia a nemzetközileg elterjedt etnikai nyelvek helyett a nemzetközi nyelv kifejezés használata.
[28] Émile Javal al francia nyelvű levele Zamenhofhoz. 1905-10-15. = Ludovikito 1985: Postrikolto de ludovikaĵoj. p. 197.
[29] Holzhaus 1973:364.
[30] Letero al Vladimir Majnov. = Zamenhof 1929:482.
[31] Az interneten megjelent szövegek csupán papíron megjelent lexikoncikkek másolatai, ezért csak az eredeti cikkeket vizsgáltam, kivéve a régi, ritka kiadványok interneten már elérhetők.
[32] Internetes portálon már a Ludwik Lukasz név is felmerült. http://www.stop.hu/articles/article.php?id=523325
[34] Ha nem is Zamenhof életében, de Bjelosztok tartozott már Oroszországon kívül Poroszországhoz, Németországhoz és Bjelorussziához is, míg a litván törekvések sikertelenek maradtak.
[35] Ahogyan Marcus Aurelius császár egy Aquincum nevű római városban (Pannonia tartomány) született, nem pedig a magyarországi Budapest III. kerületében. Vagy: a filozófus Immanuel Kant a poroszországi Königsbergben élt, nem pedig az orosz Kalinyingrádban.
[36] Az új PIV-ben (2002) is két név van: Bjelostoko oroszországi város és Bjalistoko lengyelországi város. A magyar nyelvben is megvan ez a különbség (Bjelosztok – Bjalistok). Eszperantistákat könnyen megtéveszt az, hogy az lengyel és az orosz nyelvekben nincs ilyen különbség.
[37] Mindennek semmi köze ahhoz, hogy néhány évvel később ismét létrejött a lengyel állam, és egy békeszerződésben úgy rögzítették határait, hogy Bjelosztok Vilnoval együtt végül Lengyelországhoz került.
[38] 1846 Krakau AU 1918 Kraków PL 1939 Krakau DE 1945 Kraków PL
[39] Szovjet gyakorlat volt nem kívánatos történelmi szakaszok, események, sőt fényképekről személyek kiretusálása.
[40] A Literatura Mondonak az óvatosság, az elhallgatások és az öncenzúra ellenére is egyre bizonytalanabb lett a helyzete. A kiadó Bleier Vilmos 1937-ben, az első zsidóellenes törvény elfogadása előtti évben már a saját menekülését és a kiadó Távol-Keletre történő kimentését készítette elő. Menekülés közben, Párizsban hunyt el, a németek bevonulásának napján.
[41] Ennél bizarrabb gyakorlat csak Bulgáriában alakult ki, ahol a sírkövekről lekaparták a halottak régi, török neveit és új, bolgár neveket véstek fel.
[42] Ez a bizarr hamisítás akár kiindulópontja is lehet majd a hasonlóan bizarr de szórakoztató hamisításoknak, mint pédául Ludwik Patroviĉ, Lazar Esperantoviĉ vagy Ludoviko Pollandoviĉ.
[43] Eszperantáliák Magyarországon. http//www.vortaro.hu (jun 2006, kun fotoj), http//www.eszperanto.hu/ = http://w3.hdsnet.hu/eszperanto/zeo-hu/ (maj 2006, kun fotoj), http://hungario.hu/esencoj/dokumentaro/ = http://docs.google.com/View?docid=dggx8g7z_20fcktgr (okt 2007, sen fotoj).
[44] A globalizáció folyamata egyetlen, egyedülálló, az egész emberiséget lefedő jelenség, következésképpen ennek a folyamatnak csak egy, egyetlenegy nemzetközi nyelv felelhet meg. Eszperantóul nagybetűs azért is, mert az etnikai nyelvektől eltérően nem spontán, hanem tudatos emberi alkotás. Mint tudatos, egyedülálló alkotást írják nagybetűvel, ahogyan például a Bibliát vagy a Linuxot is. Ennek nem is lehet többes száma, bár számos nyelvben abszurd módon többes számban használják amikor nemzetközileg használt etnikai/nemzeti nyelvekről beszélnek.
[45] A nemzetközi nyelv helyett gyakran használják a következő kifejezéseket: Anstataŭ Internacia Lingvo oni ofte uzas: alternatív világnyelv, mesterséges nyelv, műnyelv, mindneki második nyelve, segédnyelv, nemzetközi segédnyelv, semleges nyelv, közvetítő nyelv, tervezett nyelv, hídnyelv, közlekedési nyelv, általános kommunikációs nyelv, Ilo, interetnikus nyelv, ökumenikus nyelv, fonetikus nyelv, nyelvközi nyelv, népközi nyelv, közös közvetítő nyelv, kozmopolita nyelv, semleges közvetítő nyelv, az indoeurópai nyelvek új hajtása, szerkesztett nyelv, egyetemes nyelv, zöld nyelv stb. Minek a nyelve? A barátság, a demokrácia, a remény, a humanista internacionalizmus, a proletár internacionalizmus, a kölcsönös megértés, a béke, az emberiség, a munkásosztály, a globalizáció nyelve. Továbbá mindez az „élő” jelzővel kiegészítve (élő műnyelv, élő segédnyelv, stb.). Az eszperantó ellenfelei inkább kicsinyítő, pejoratív neveket használnak, például kitalált nyelv, utópista nyelv, holt nyelv, nem igazi nyelv, nem élő nyelv, tolvajnyelv. Mások mintegy „lefokozni” igyekeznek a nyelvet (csak egy segédnyelv, csak egy mesterséges nyelv, csak egy nemzetközi segédnyelv, stb.)
[46] Amikor ilyen részletekről kérdeztem, ő maga mondta, hogy ez a hagyományosnál kisebb ostobaság és egyelőre nem tud jobb megoldást.
[47] Letero de Bernard Golden al Árpád Rátkai. 1993-11-29. OIK, Fajszi-gyűjtemény.
[48] Valójában akkor más eszperantisták is reagáltak, melyek szerint én „jobban kellene tisztelni Ludovikot”, „nem kellene Ludoviko becsületébe gázolni” és „elárulni az eszperantót” stb.
[49] Ehhez hasonló jelenség volt a nyolcvanas években Bulgáriában a török nevek lekaparása a régi sírkövekről, hiszen azokat az ősi ellenség nyelvén írták.